KELL-E MAGYAR NYELVŰ CIMKE AZ INTERNETEN ÁRULT TERMÉKEKNÉL?

Az internetes kereskedelem megjelenése az utóbbi több száz év legnagyobb változását eredményezi a kereskedelemben (és nagyobb hatással van rá, mint pl. az import megjelenése a középkorban). Ebből következően (vagy pont emiatt) a jog, a marketing, és a kommunikáció területe is jelentősen átalakul. és ahogy minél jobban megismerjük, magunkévá tesszük az online bizniszt, egyre jobban elkülönül ezen területek online és offline része, mígnem eljutunk oda, hogy nem lehet már együtt kezelni az online és az offline kereskedelmet, azok teljesen elválnak egymástól, két különálló iparágat képezve. De addig még sok a teendő minden szinten.

Ebből a cikkből megtudhatod, hogy

  • milyen szabályok vonatkoznak a vásárlói tájékoztatók megjelenítésére élelmiszerek esetén,
  • kell-e magyar nyelvű címke a külföldről hozott termékekhez,
  • mit kell tenned, ha a jogszabályokat be akarod tartani.

Tanuljuk még csak az elektronikus formát, ha a pénz, a marketing kialakulásának történelmét vesszük szemügyre csak az út elején járunk. Még nem csináljuk, csak tanuljuk, tapasztalunk, kísérletezünk, hibázunk. És kicsi az esély arra, hogy még ebben az emberöltőben a végére érünk.

A legnagyobb különbség az online és offline kereskedelemben a két fél fizikai helyzete: míg eddig a kereskedelem megvalósulásánál a két fél – eladó és vevő – személyesen is kapcsolatba került, addig az online kereskedelemben erre már nincs szükség (kimondottan jól sikerült ezt megfogalmaznia a jogalkotóknak: az adás-vétel online módját már távol lévők között létrejövő megállapodásnak nevezi). Két olyan ember ad-vesz, akik személyesen soha nem találkoztak, és nem is fognak. Ez pedig olyan speciális helyzetet teremtett, amit teljesen máshogyan kell kezelni, mint eddig. Mert az arctalanság, személytelenség megannyi kockázatot jelent (visszaélések), és megannyi következménnyel járhat (adatbázis építés). Kockázatos, mert a személyes jelenlét egyfajta garanciát jelentett, hogy a felek léteznek, hús-vér emberek, azok, aminek mondják magukat. A találkozás hiányában ez már közel sem biztos. És következményekkel jár, mert – ahogy mondani szokták – az internet nem felejt: ha egyszer már vásároltunk online, biztosak lehetünk abban, hogy egy (vagy több) adatbázis részei lettünk, a múltunk minden egyes mozzanata rögzítve van valahol, és tuti, hogy ha üzleti érdekek úgy ítélik meg, ránk találnak, hogy újra meg újra eladjanak nekünk.

Nem teljes az online kereskedelemnek a szabályozása, a gyors változásnak köszönhetően a jogalkotás még csak lohol az e-kereskedelem alakulása után, kialakult gyakorlatokat próbál meg több-kevesebb sikerrel utólag szabályozni. Kiemelkedő példája volt ennek az GDPR, ami egy kialakult szokást próbált meg teljeskörűen szabályozni – úgy gondolom, hogy sok változtatást ér még meg az EU-s rendelet, és még közel sem végleges az erre hozott rendelkezés szövege.

Hogyan kell biztosítanom a vásárlói tájékoztatót élelmiszer termék esetén?

Másik példája a fentieknek az élelmiszer termékekhez kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség, azon belül is a termékekhez kapcsolódó vásárlói tájékoztatók megjelenítésének formája, módja. Míg a hagyományos kereskedelemben magától értetődő, hogy a tájékoztató információkat oly módon kell megjeleníteni, hogy a boltok polcain történő tárolás során ne veszhessen el (azaz rá kellett ragasztani), addig az online értékesítés során – annak sajátosságaira tekintettel – szükséges-e ugyanez.

Mert mi is a célja a tájékoztatásnak?

Hogy a vásárló pontosan tudja, minek kérik meg az árát. Mi az, amihez a fogyasztói ár kifizetésével hozzájut. Ezt a döntéshozatal előtt már tudnia kell, és egészen a felhasználásig (sőt, bizonyos esetekben – pl. gyógyszereknél – még ezt követően is) ennek az információnak a rendelkezésére kell állnia. Magától értetődő, hogy ezt a legegyszerűbben úgy érhetjük el, hogy ráragasztjuk a termékhez, annak elválaszthatatlan részévé tesszük.

De mi van akkor, ha a vásárló a döntéshozatal után tudja csak kézbevenni a terméket? Mi a helyzet, ha egy internetre képes eszköz (pl. mobiltelefon) sokkal elérhetőbb, mint maga a termék? Azaz a hagyományos módon kell-e tájékoztatni a vásárlókat, ha a terméket már csak annak kifizetése után tudja a kezébe fogni, és ha több olyan információforrás is rendelkezésre áll, ahol a vásárlói tájékoztatót, termékismertetőt könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben is meg tudja ismerni?

Sajnálatos módon ezt a részt a jogalkotás még nem szabályozta megfelelően, így bármennyire is elmaradottnak tűnhet, nem tesz különbséget a jogszabály az online és az offline kereskedelem között, ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindkettőre. Eszerint

“…Előrecsomagolt élelmiszerek esetében az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatást vagy közvetlenül a csomagoláson, vagy az arra rögzített címkén kell feltüntetni.”

Továbbá

“…A címkék nem lehetnek könnyen eltávolíthatók, hogy ne veszélyeztethessék azoknak az információknak az elérhetőségét és hozzáférhetőségét, amelyeket az élelmiszer vonatkozásában kötelező megadni a fogyasztóknak…”

valamint

“…A csomagoláson rögzített, lehúzható (ún. „peel-off”) címkék esetében eseti alapon kell értékelni, hogy a kötelező tájékoztatás rendelkezésre állására, hozzáférhetőségére és elhelyezésére vonatkozó általános követelmények teljesülnek-e….”

A jó hír, hogy

“…Bármilyen típusú, a fenti követelményeknek megfelelő címke felhasználható….”

Röviden: a termékhez kapcsolódó vásárlói tájékoztatást – élelmiszerek esetén – a termékhez rögzítve, attól nem elválasztható módon kell elhelyezni. Nem jogszerű tehát, ha csak betesszük a dobozba, vagy ha csak egy internetes oldalon helyezzük el – akkor sem, ha azt pl. pdf formátumban letölthetővé tesszük. Persze lehet ilyet, csak nem szabályos. Így akármennyire is logikus lenne módosítani a jogszabályt, azt hiszem ez még várat magára.

Külföldről behozott termékek esetén szükséges-e magyar nyelvű vásárlói tájékoztatás?

Erre könnyebb válaszolni, mert e tekintetben az online és az offline kereskedelem között nincs jelentős különbség: igen. Magyarország területére irányuló kereskedelmi értékesítéskor kötelező a vásárlói tájékoztatókat magyar nyelven megjeleníteni – történjen az fizikai üzletben vagy az interneten.

A fenteiről szóló jogszabály elérhető itt: 
A Bizottság közleménye a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatban felmerülő kérdésekről és válaszokról

(A bejegyzés 2019. júniusában íródott, és tartalma nem biztos, hogy egy esetleges jogszabályváltozás miatt módosult. Így a jogszabály linkjére kattintva győződj meg róla, hogy az olvasáskor még mindig a cikkben írtak valósak.)

Szólj hozzá!